Via Ferrata
A klettersteig előre kiépített mászóút, amelyet jellemzően magashegyi, sziklás terepen hoznak létre. Német nyelvterületen klettersteig, Olaszországban, Franciországban via ferrata, esetleg via attrezzata. Angolul fixed rope route, secured climbing route, esetleg cabel route. Magyarul talán biztosított mászóút. A különböző elnevezések ugyanazt a fogalmat takarják. Olyan túra- illetve mászó útvonal, amelyet drótkötél kifeszítésével, mesterséges lépések, fogások – vascövekek, kampók – kialakításával, létrák beépítésével, de akár függőhidakkal, dróthálókkal építenek ki. A mászók speciális biztosító szerkezet, ún. klettersteig-szett segítségével biztosítják magukat elsősorban a drótkötélre.
Nehézségi fokozatok
A klettersteigek nehézsége nagyon változó, az egyszerű sétát kapaszkodóként segítő túra-klettersteigektől az extrém, visszahajló falakon vezetett kőkemény utakig terjed. A nehézség kifejezésére sokféle skála létezik. Manapság egyre jobban terjed az A-tól E-ig (újabban F-ig) terjedő rendszer. Ez a besorolás kizárólag az út technikai nehézségét veszi alapul, a kondícióigényt, a kitettséget, az út hosszát, időtartamát nem osztályozza. Kevésbé szubjektív, mint más rendszerek, a megadott fokozatok nagyjából hűen adják vissza a tényleges nehézséget, de a szubjektív elemet teljesen kiszűrni azért nem lehet, mivel nincsenek objektív mérőszámok, kategóriák. Egy-egy klettersteigen a nehézségi fokozatok váltakoznak, az egész útra vonatkozó nehézség mindig a legnehezebb szakaszt jelöli, ha tehát egy C-s útban van egy méteres E áthajlás, az út besorolása E.
A – könnyű
Hegyi gyaloglóterep sziklásabb, meredekebb szakaszainak biztosítására szolgál. Felszerelés nem szükséges. Lásd pl. Völlerin steig!
B – kissé nehéz
Meredekebb sziklákon, párkányokon, létrákon vezetett útvonal, ahol esetenként már nem csak gyalogolnunk, hanem másznunk kell. Minden lépés és fogás egyértelmű, komolyabb erőkifejtést nem igényel. Kitett lehet, kezdőknek klettersteig szett ajánlott. Lásd pl. Alpenvereinssteig!
C – nehéz
Akár függőleges falakon is vezethet a steig, amelynek mászása már komolyabb erőkifejtést igényel. A lépések és fogások kiépítettek, egyértelműek. A klettersteig szett mindenkinek ajánlott. Lásd pl.Drachenwand klettersteig!
D – nagyon nehéz
Függőleges, vagy akár kissé áthajló részeket tartalmazó szakasz. A mesterséges lépések, fogások mellett gyakran részben vagy egészében a szikla természetes fogásait, lépéseit kell megtalálnunk, a lépés gyakran csak tapadást jelent – természetesen a drótkötél itt is megtalálható. Némi sziklamászó gyakorlat nem árt, bár nem szükségszerű. Klettersteig szett kötelező. Lásd pl. Loser klettersteig!
E – extrém nehéz
Függőleges és/vagy áthajló szakaszok, amelyek megmászása kifejezetten komoly felsőtesti izomerőt és technikai tudást igényel. A drótkötél mellet rendszerint semmilyen más segítség nincs, a lépések gyakran csak tapadásosak, vagy csúszósak, esetleg apró sziklaperemek. Lásd pl. Johann klettersteig!
A létező klettersteigek a technikai nehézség szempontjából az öt fokozatú skálánál nagyobb változatosságot mutatnak. Ezért gyakran használnak átmeneti kategóriákat, mint pl. C-D, sőt újabban ennél finomabb árnyalásokat is, pl. D+. A zárójel alternatív útvonalat jelöl, pl. C (E). Egyes leírások már bevezették az F kategóriát is.
A klettersteigek átmenetet képeznek a túrázás és a sziklamászás között. Jellemzően nem szükséges sziklamászó és kötéltechnikai ismeretekkel rendelkezni, ám aki a Rám-szakadék létráin vagy akár a Magas-Tátra láncos útjain kezdte meg a tapasztalatgyűjtést, annak ugyancsak erős meglepetést okozhat egy-egy D-s osztrák klettersteig. Ezért a kezdőknek azt javasolom, pár könnyebb, B, maximum C nehézségű klettersteigen tegyék meg az első lépéseket, és ha nem biztosak magukban, jobb először szervezett, akár befizetős túrához csatlakozni.
A mászástechnikán, biztosítástechnikán túl alapvető követelmény elméletben megismerni a magashegységek viszonyait, a túrázás szubjektív és objektív veszélyeit. A tapasztalat aztán majd jön magától, csak sokat kell mászni.